Két évig azt hittem, tudom az okát. Lefogyott. Átszokott az oldalára. És ugyanúgy horkolt.
Tóth Ilona (61) | Olvasási idő: ~6 perc
Hajnali fél három van, és füldugó van a fülemben.
Nem segít. Csak tompítja. A hangot már nem is a fülemmel hallom, hanem a mellkasomban érzem. Ismerem a ritmusát. Erősödik, erősödik, aztán egy pillanatra elhallgat. Én meg ott fekszem a sötétben, és megvárom, hogy folytatódjon.
Nem költöztem el a hálószobából. Nálunk nincs hova. Van, hogy éjjel kettőkor átmegyek a kanapéra, de reggel megfájdul tőle a nyakam, úgyhogy inkább maradok.
Szóval maradok. És ébren fekszem.
Egy éjjel megböktem.
Nem finoman. Úgy, ahogy az ember akkor bök meg valakit, amikor már nem véletlen.
Megfordult, motyogott valamit, és aludt tovább.
Én meg ott feküdtem a sötétben, és rájöttem, hogy jólesett.
Ezt nem szoktuk kimondani.
Aztán jött a többi. Hogy este fél tizenkettőkor már azt figyeltem, mikor fekszik le, mert onnantól számoltam. Hogy amikor egyszer elutazott pár napra, végigaludtam az éjszakát, és utána bűntudatom volt, mert jó volt nélküle.
Annyi év házasság után arra gondoltam, mennyivel csendesebb lenne egyedül.
Nem vagyok gonosz. Fáradt voltam. De attól még ott volt bennem, és tudtam róla.
És közben az orvos annyit mondott, hogy fogyjon. Ez volt az egyetlen kar, amit a kezembe adtak, úgyhogy húztam, ahogy bírtam. Otthagytam a salátát a tányérján. Beírtam az esti sétát.
Nem csak azért, mert segíteni akartam. Azért is, mert valakit hibáztatni kellett.
Nem diéta volt. Kisebb adagok és hosszabb séták, hónapokon át.
Egyszer csak felvette a régi nadrágját, és jó volt rá. Büszke volt. Meg is érdemelte.
Aznap este reménnyel feküdtem le.
Úgy horkolt, mintha semmi nem történt volna.
Ott feküdtem a sötétben, és rosszul lettem. Megcsinálta azt a nehéz dolgot, amit hónapokig kértem tőle. Tényleg megcsinálta.
Én meg hajnali egykor benyúltam a füldugóért.
Ez a második dolog, amit mindenki mond. Minden cikk, minden fórum, a lányom is.
Csakhogy neki soha nem esett jól az oldalán. A válla beszorul alá, a karja elzsibbad, a feje meg vagy lelóg, vagy rosszul van felpolcolva. Magától húsz percig bírja, aztán visszafordul.
De most már mindketten ebben hittünk, úgyhogy nekiveselkedett. Volt, hogy párnát tettem a háta mögé, nehogy visszaforduljon.
Az oldalán is horkolt.
Csendesebben néha. De a hang jött. Ő meg reggelente a vállát rázogatta. Semmiért.
Ha kinyitod nálunk a fürdőszobaszekrényt, ott van az egész.
Orrtapasz. Orrspray. Torokspray. Egy harapásemelő, amitől reggelre fájt az állkapcsa. Egy állszíj, amit két éjszaka bírt ki.
Mindegyik az orrát, a száját vagy a szokásait akarta megjavítani.
Egyik sem nyúlt hozzá a feje szögéhez.
Akkor még nem tudtam, hogy ez a mondat számít.
Olyan olvasás volt, amit akkor csinál az ember, amikor már nem számít válaszra, de abbahagyni sem tudja. Éjjel, telefonnal, füldugóval a fülemben.
Az állt benne, hogy a horkolás hangja nem az orrban keletkezik, hanem a garatban. És hogy azt, mennyi hely marad ott, éjszaka egyetlen dolog állítja be. A fej szöge.
Kipróbáltam magamon. Te is meg tudod csinálni, most, három másodperc alatt:
Ülj fel egyenesen. Nyomd az álladat a mellkasod felé, amennyire csak tudod. Most vegyél mély levegőt.
Érzed? Szűkebb.
Ennyi az egész. Nyolc órán át valami tartja a fejét. Vagy a párna, vagy semmi.
És jött a rész, amitől elszégyelltem magam. Ez az oldalt alvós hetekre is magyarázat volt. Oldalt fekve a válla és a matrac között marad egy rés. Ha a párna nem tölti ki, a feje beledől. Ugyanaz a szűkület, csak másik irányból.
Hónapokig gyötörtem a vállát valamiért, ami a párnáján múlt.
A matracot lecseréltük. Egy vagyonért.
A párnáját nem. Egyszer sem, az egész idő alatt.
Pedig nyolc órán át pontosan az az egyetlen tárgy, ami a fejét tartja.
Amikor végre elkezdtem párnát keresni, egy hét alatt megértettem valamit, amit azelőtt nem.
Nem rosszul választottunk volna eddig. Egy olyan kategóriából választottunk, amit soha nem arra építettek, hogy ezt megoldja.
A boltban a puhaságot próbálod ki. Otthon meg kiderül, hogy nem a puhaság dönt, hanem a magasság. És azt előre nem tudod eltalálni.
Ezért kötöttem ki végül a Relaxánál. Nem azért, mert szebb.
Mély középső fészke van. A feje beleül, és nem a párna teteje emeli meg az állát a mellkasa felé.
És két magasság van benne egy párnában, kilenc és tizenkét centi. Ha az egyik oldala nem jó neki, megfordítja, és kap egy másikat.
Igazából ez utóbbi miatt rendeltem meg. Mert nem nekem kellett eltalálni, mekkora kell neki.
Relaxa ergonomikus alvópárna20 999 Ft
Megnézem a Relaxát →Kék, szürke, ezüst. Mind a három készleten.
Óvatos akarok lenni azzal, amit mondok, mert nem szeretem a nagy szavakat.
A Relaxa nem gyógyszer és nem orvostechnikai eszköz. Az alvási apnoét nem kezeli. Arra szakorvos való.
Ha valakinél horkolás közben van néhány másodperces csend, aztán levegő után kap, azzal el kell menni orvoshoz, és nem szabad halogatni. Azt egy párna nem oldja meg.
Nálunk sem volt drámai fordulat. Nem lett egyik napról a másikra csend.
Csak lassan gyűltek a napok, amikor nem az történt, amire számítottam.
Ez a rész talán fontosabb, mint a többi. Mert ezt te olvasod, nem ő.
Ha bevittem volna azzal, hogy „vettem valamit a horkolásod ellen", ma a szekrény tetején lenne. Nem azért, mert rossz. Hanem mert így kapta.
Három dolgot csináltam:
Ez az a párna, amit odaadtam neki20 999 Ft
Megnézem a terméklapot →Két magasság egy párnában: 9 és 12 cm, megfordítható.
Egy hónapja lehetett meg, amikor megkérdezte, hova lett a füldugó az éjjeliszekrényemről.
Nem tudtam válaszolni.
Ott volt a fiók alján. Hetek óta nem nyúltam hozzá, és nem hiányzott. Én magam vettem észre utoljára.
Akikkel együtt élünk, előbb veszik észre, mit hagytunk abba, mint mi magunk.
Kipróbáljuk otthon20 999 Ft
Megrendelem a Relaxát →Nem fizetsz előre. A futárnak fizettek átvételkor.
Nem tudom, nálatok mi az ok. Az enyémről azt hittem, hogy tudom, és két évig tévedtem.
Amit tudok: a párnája az egyetlen dolog a hálószobában, amihez valószínűleg soha nem nyúltatok, és ami nyolc órán át tartja a fejét.
Nem kell előre fizetnetek, hogy kiderüljön. A futárnak fizettek, amikor a doboz már a kezetekben van, és ha nem válik be, harminc napotok van visszaküldeni.
Két év füldugó után egy hét nem sok.
Relaxa ergonomikus alvópárna20 999 Ft
Megnézem a Relaxát →Fizetés a futárnak, amikor már a kezetekben van
Ui. Ma este, amikor elaludt, állj meg mellette, és nézz rá oldalról. Ne hallgasd. Nézd. Ha az álla a mellkasa felé billen ahelyett, hogy egy vonalban lenne a nyakával, megtaláltad, amit hónapok óta keresel.
Hirdetés. Ezt a cikket a Domfora készítette, és a benne szereplő terméket forgalmazza. A szerző valós vásárló, aki hozzájárult a története közléséhez. Az egyéni eredmények eltérhetnek.
A Relaxa egy kényelmi és ergonómiai alátámasztást nyújtó párna, nem orvostechnikai eszköz, és nem alkalmas betegség kezelésére, gyógyítására vagy megelőzésére. Horkolás, légzéskimaradás vagy tartós alvászavar esetén kérjük, forduljon kezelőorvosához.
ÁSZF · Adatkezelési tájékoztató · Elállás · Garancia · Szállítás · Impresszum · Kapcsolat